Feltehetjük a kérdést, hogy létezik-e ilyen, vagy ha igen, akkor mi is az, illetve honnan közelíthető meg. Tanulási trendeket lehet meghatározni a tanulás tárgya felől, a tanulás célja (tárgyi tudás megszerzése és vagy képesség, jártasság elsajátítása) felől valamint a tanulási módszerek tekintetében is. A tanulás tárgya nagymértékben meghatározza a módszereket.
Az alábbi ábrán azt igyekeztem meghatározni, mit nevezünk tulajdonképpen tudásnak és milyen nagyobb és kisebb elemekre bontható fel.
Két egységre bontottam szét, ismeret és tevékenység jellegű (know how) tudásra.
Az ismeret jellegű tudás lehet verifikáció (igazoltság) szerint igazolt vagy hipotetikus, tehát feltételezett. A valóságelemek tekintetében egy ismeret valóban az ábrán látható öt kategóriába sorolódik be szükségszerűen. Exteriorizációnak nevezzük azokat a formákat, melyekben az egyén tudása mások számára megnyilvánul, ilyen folyamatok a ráismerés, a reprodukálás és az alkalmazás, utóbbi tekinthető a legmagasabb szintnek a három közül.
A tevékenység jellegű tudás három további jellemzője a funkció, szerkezet és a gyakorlottság. Funkció szerint beszélhetünk kognitív vagy operatív tevékenységről. Kognitív tevékenység például a tanulás, ez a tudatban zajlik, kívülről nem közvetlenül érzékelhető. Az operatív funkciójú tevékenységek lehetnek változtatóak vagy létrehozók. A tevékenység jellegű tudás vizsgálható szerkezete szerint is, lehet művelet, probléma és feladat. A műveleti tevékenységek által fejlesztjük készségünket adott területen, a feladatok segítségével juthatunk hozzá a jártasságokhoz. Minden tevékenységeket először kívülről kapott algoritmusokkal tudunk elvégezni, melyek belsővé válnak bizonyos mennyiségű gyakorlás által. Látható tehát, hogy az, amit tudás néven emlegetünk, milyen bonyolult felépítésű és milyen sok kis apró részletből áll össze.
A továbbiakban a tanulást úgy értelmezem, mint az ábrán látott fogalmak mentális leképeződését, vagyis, a tanulás tárgyától függetlenül elsajátítunk ismeret és tevékenységjellegű tudást is egyszerre, valamint a tanulás minden esetben valamilyen céllal történik és adott tárgyra irányul (ez esetben az önkéntelen tanulástól eltekintek).
A tanulás tárgyát illetően örök trendnek lehet tekinteni, hogy a nyelvek fontosak. Ezen kívül az informatika tekinthető még ilyen tantárgynak, területnek. A tanulási környezetben is megfigyelhetőek trendek. Egyre nagyobb teret kap az internet, a webes alkalmazások. A tanulási módszerek, stratégiák tekintetében nem igazán lehet trendekről beszélni, mivel ez egy teljesen egyedi tevékenység, mindenki másképp tudja sikeresen megoldani. A tanulási szokásokat illetően inkább lehet trendekről beszélni. A legtöbb tanuló (általános és középiskolai) először az írásbeli leckéjét készíti el, csak utána a szóbelit, ennek elég nyilvánvaló oka, hogy az írásbeli az, amiről bizonyítható, elkészült-e, miközben az többnyire pont a szóbeli tanulnivalók gyakoroltatását célozná. Vagyis a diákok rossz szokásokkal – olykor a tanácsok ellenére is – megnehezítik a saját dolgukat.
A továbbiakban egy jó gyakorlatot szeretnék ismertetni. Tanítási gyakorlataim nagy részét a NyME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban töltöttem. Itt ismerkedtem meg a „Tanulásmódszertan” c. tantárggyal, melyet két évfolyamon vezettek be, 4. és 6. évfolyamon. Érdekes volt megfigyelni, hogy azoknak a diákoknak, akiknek volt ilyen tantárgyuk, kevesebbszer hiányzott a leckéjük és a felszerelésük is. Több órát is hospitáltam, hogy betekintést nyerjek a tárgy lényegébe. Első órán a tanárnő nem időben jött, így amíg megérkezett, nekem kellett lekötni a diákokat. Megragadtam a lehetőséget, hogy magam is megkérdezzem őket, hogy miről is szól a tárgy, ők hogyan látják azt, amit ezzel elsajátíthatnak. Egyáltalán nem azt a választ hallottam tőlük, amire számítottam, mindenesetre ez is szolgált tanulsággal. Saját bevallásuk szerint nem tetszett nekik különösebben ez a tárgy, feleslegesnek tartották az órarendjükben.
Ezeken az órákon olyan dolgok kerültek szóba, mint egyáltalán minek tanulni, mi értelme az iskolába járásnak. Szóba kerültek még a tanulási szokások, a tanulás külső és belső feltételei, a tanulási motiváció, önálló tanulás tervezése, az otthoni tanulási szokások felülvizsgálata és tervezése, saját tanulási stílusuk azonosítása és ennek kihasználhatósága. Rendszeresen foglalkoztak továbbá szókincsfejlesztéssel, beszédműveléssel, ennek során légzéstechnikai, hangképzési, kiejtési, artikulációs gyakorlatokat végeztek. Memóriafejlesztő feladatokat is oldottak meg. Tanulási módszerekkel és stratégiákkal is foglalkoztak és különböző képességfejlesztő feladatokat is oldottak meg rendszeresen. Továbbá a tárgyon belül nagy hangsúlyt kapott a motiváció és az önértékelés fejlesztése is, minden félév végén értékelniük kellett saját bizonyítványukat, azt is belefoglalva, mi az, amin még tudnának javítani és hogyan. Mindig kaptak házi feladatot, melynek során az intézményben éppen kiállított műveket kellett tanulmányozniuk és azokról adott információkat összegyűjteni, amit csak akkor tudtak megoldani, ha megtekintették a kiállítást.
Úgy vélem, jó, hogy foglalkoznak velük tanulásmódszertan tekintetében, mert amit ezzel tanulnak, azt digitális környezetben is sikerrel tudják majd alkalmazni a későbbiekben, hiszen a lényeg nem változik, csak a közeg. Összességében az mondható el erről a jó gyakorlatról, hogy akár minden iskolában bevezethetnék, hasznára válna a diákoknak.
Net of my mind 