Duolingo

Duolingo.

Duolingo.

A Zöld Bagoly története, avagy lehet-e egy nyelvtanuló alkalmazással nyelvet tanulni?

Amikor az alkalmazást először használtam, még “éppen csak megtanult magyarul”. Úgy akadtam rá, hogy az Indexen (2014.01.30.) egy cikk elején azt olvastam, hogy “..a Duolingo megtanult magyarul..” Fogalmam nem volt róla, mi ez, hogy minek tanul bármilyen nyelven, vagy hogy az nekem miért lehet jó. Természetesen azonnal tudni akartam, mi is ez. Regisztráltam, az adataim kitöltésével sem sokat babráltam, és már kezdődhetett is az ismerkedés, be lehet jelentkezni facebook-kal és google-lel is.

duo1

Kezdetben nagyon kiszámíthatónak és unalmasnak éreztem a gyakorlatokat, de ez csak addig tartott, amíg a már tanult szinteket próbáltam darálni, hogy valami olyanhoz jussak, ami valóban új. Azért helyenként a már megszerzett ismeretek felelevenítése sem ártott.

Az alkalmazás nagyon motiváló, ha már belekezdtünk szinte nehéz abbahagyni, sok sikerélményt nyújt a felhasználónak. Az egyes szinteket sorra járva folyamatosan bővül a szókincs, a magnóhallgatást is gyakoroltatja. A feladatok értékelése nem merev, ami szimpatikus, több fordításvariáció közül találhatjuk el a jó válaszokat. Egy-egy feladatsort / szintet teljesítve „Lingot”-okat kapunk, melyeket többféle módon felhasználhatunk. Ha sikerül kitöltenünk a Szintugró tesztet, akkor nem kell az egészet végigjárni. Minden szint mellett van egy öt egységből álló sárga félkör, ez az ismeretek frissességét mutatja, azt szolgálja, hogy ne felejtsük el a szavakat.

duo2

A tevékenységeinket is naplózza, melyeket lehet like-olni vagy hozzászólni. A Fórumon különböző témákkal kapcsolatban lehet beszélgetni, remélem nekem is lesz majd Aranybaglyom. A Megmártózás fül alatt különféle szövegeket találunk, melyeknek fordításában mi is részt vehetünk, sőt a már lefordított mondatoknál szavazhatunk, hogy jónak tartjuk-e őket. Tudunk küldeni meghívót, sőt a barátainkkal is tudunk versenyezni.

duo3

Összességében egy nagyon kreatív, jópofa, szórakoztató, ugyanakkor hasznos és használható alkalmazás, ami mögött látszik, hogy felelősségteljes fejlesztőcsapat áll. Nem hiába nyertek meg több díjat is: iPhone-on „az év alkalmazása”, 2013, A Google „Legeslegjobb”-ja, 2013, A TechCrunch minősítése szerint a „legjobb oktatási startup”, 2014.

EDEN (2)

mozaLearn

Időtartam: 2008 –

Alapítva: Mozaik Kiadó

Bemutatás

A MOZAIK Tankönyvkiadó Magyarország egyik vezető kiadója és oktatási szoftver fejlesztője, oktatási anyagait az európai a legmagasabb standardokhoz igazítva fejlesztette ki. A kiadó 20 éve történt alapítása óta vezető szerepet tölt be a hazai oktatás innovációjában.

„Az oktatás ma mindenütt kihívásokkal szembesül. A tudás átadásának módja legalább olyan fontos, mint az, hogy mit tanítsunk a jövő generációinak. A tanulókat ma kell felkészítenünk a holnap kihívásaira, feladataira.”

Oktatási szakértőik komplex válaszokat alkottak a kihívásokra. A mozaLearn egy integrált oktatási rendszer, mely digitális támogatást nyújt tanulók, tanárok és szülők számára. Sokoldalú szolgáltatási rendszer, mely:

– támogatja a tantermi oktatást a mozaBook-kal – egy program interaktív táblára tervezve

– új dimenziót ad az otthoni tanulásnak a mozaWeb platform a kiegészítő anyagokkal (3D modellek, videók, feladatok, térképek és tematikus eszközök) és tesztfeladatokkal

– az iskolák adminisztrációját a mozaLog adminisztratív program nagyban támogatja

A mozaBook-ban a digitális tankönyvek érdekesebbé teszik a tananyagot, mint a nyomtatott könyvek, és könnyebben érzékelhetővé, használva a 3D modelleket, videókat, feladatokat, térképeket és matematikai eszközöket.

Fő célcsoportok:

– tanárok, diákok, szülők,

– tankönyvkiadók, minisztérium (K12).

Eredmények

A mozaLearn rendszert a magyarországi iskolák 70%-ában használják. A tanárok továbbképzése egy nagyon fontos aspektusa a cég munkájának. Az éves továbbképzések konferenciák és workshop-ok megmutatják a tanároknak, hogyan használják a digitális anyagokat hozzákapcsolva a nyomtatottakhoz, azért, hogy minél könnyebb és élvezetesebb lehessen a tudásátadás. A tanárok az oktatás frontvonalában állnak és mindennapos kapcsolatban a diákokkal, ezért fontos, hogy minden eszközzel segítsék őket.

EDEN (1)

EDEN konferencia (2013. okt. 19-21.)

eLene2learn projekt

http://www.elene2learn.eu/

Időtartam: 2011-2014

Bemutatás:

Az eLene2learn projekt javaslata egy olyan több érdekeltségű hálózat kialakítása, mely felfedezi és elősegíti az IKT és digitális média által támogatott tanulás tanulását az élethosszig tartó tanulás tranzakcióiban. A projekt bevon iskolákat, felsőoktatási intézményeket és más hálózatokat, hogy meghatározzák a jelenlegi gyakorlatot, különböző megközelítéseket és tanulságokat kidolgozva a kísérleti implementációkból.

A projekt második évének vége felé már közel 100 tagja van a világ számos tájáról, 146 tagot számlál a facebook csoportjában és fejlődése vitathatatlan (számos pozitív felhasználói visszajelzés és elismerő ajánlólevél). A gyakori és sokoldalú projekttevékenységek (nemzetközi fókuszcsoport találkozók, online tematikus webináriumok és együttműködések), melyeken részt vesznek a projekt által megcélzott közönség újonnan és régebben megtalált résztvevői, akik így meg tudják vitatni és kicserélni stratégiáikat és tapasztalataikat az oktatásban mozgó tanítványokkal, egyetemistákkal és egyéb személyekkel, akik már dolgoznak, de esetleg visszatérnek az oktatásba felfrissíteni, továbbfejleszteni tudásukat, készségeiket.

Célcsoportok:

  • Általános iskolai, középiskolai, felsőoktatási tartalomfejlesztők.
  • Általános iskolai, középiskolai, felsőoktatási tanárok, tutorok.
  • Általános iskolában, középiskolában, felsőoktatásban tanulók.
  • Felnőtt tanulók.
  • Cégek.

eLene2learn – Lifelong Learning Programme – KA3 Project No: 519212-LLP-1-2011-1-IT-KA3-KA3NW

http://www.elene2learn.eu/c/document_library/get_file?uuid=d1b7e74e-3319-4c4d-8fb7-338062111075&groupId=10477

 

Tanulási trendek

            Feltehetjük a kérdést, hogy létezik-e ilyen, vagy ha igen, akkor mi is az, illetve honnan közelíthető meg. Tanulási trendeket lehet meghatározni a tanulás tárgya felől, a tanulás célja (tárgyi tudás megszerzése és vagy képesség, jártasság elsajátítása) felől valamint a tanulási módszerek tekintetében is. A tanulás tárgya nagymértékben meghatározza a módszereket.

            Az alábbi ábrán azt igyekeztem meghatározni, mit nevezünk tulajdonképpen tudásnak és milyen nagyobb és kisebb elemekre bontható fel.

széplett2

                  Két egységre bontottam szét, ismeret és tevékenység jellegű (know how) tudásra.

          Az ismeret jellegű tudás lehet verifikáció (igazoltság) szerint igazolt vagy hipotetikus, tehát feltételezett. A valóságelemek tekintetében egy ismeret valóban az ábrán látható öt kategóriába sorolódik be szükségszerűen. Exteriorizációnak nevezzük azokat a formákat, melyekben az egyén tudása mások számára megnyilvánul, ilyen folyamatok a ráismerés, a reprodukálás és az alkalmazás, utóbbi tekinthető a legmagasabb szintnek a három közül.

            A tevékenység jellegű tudás három további jellemzője a funkció, szerkezet és a gyakorlottság. Funkció szerint beszélhetünk kognitív vagy operatív tevékenységről. Kognitív tevékenység például a tanulás, ez a tudatban zajlik, kívülről nem közvetlenül érzékelhető. Az operatív funkciójú tevékenységek lehetnek változtatóak vagy létrehozók. A tevékenység jellegű tudás vizsgálható szerkezete szerint is, lehet művelet, probléma és feladat. A műveleti tevékenységek által fejlesztjük készségünket adott területen, a feladatok segítségével juthatunk hozzá a jártasságokhoz. Minden tevékenységeket először kívülről kapott algoritmusokkal tudunk elvégezni, melyek belsővé válnak bizonyos mennyiségű gyakorlás által. Látható tehát, hogy az, amit tudás néven emlegetünk, milyen bonyolult felépítésű és milyen sok kis apró részletből áll össze.

            A továbbiakban a tanulást úgy értelmezem, mint az ábrán látott fogalmak mentális leképeződését, vagyis, a tanulás tárgyától függetlenül elsajátítunk ismeret és tevékenységjellegű tudást is egyszerre, valamint a tanulás minden esetben valamilyen céllal történik és adott tárgyra irányul (ez esetben az önkéntelen tanulástól eltekintek).

            A tanulás tárgyát illetően örök trendnek lehet tekinteni, hogy a nyelvek fontosak. Ezen kívül az informatika tekinthető még ilyen tantárgynak, területnek. A tanulási környezetben is megfigyelhetőek trendek. Egyre nagyobb teret kap az internet, a webes alkalmazások. A tanulási módszerek, stratégiák tekintetében nem igazán lehet trendekről beszélni, mivel ez egy teljesen egyedi tevékenység, mindenki másképp tudja sikeresen megoldani. A tanulási szokásokat illetően inkább lehet trendekről beszélni. A legtöbb tanuló (általános és középiskolai) először az írásbeli leckéjét készíti el, csak utána a szóbelit, ennek elég nyilvánvaló oka, hogy az írásbeli az, amiről bizonyítható, elkészült-e, miközben az többnyire pont a szóbeli tanulnivalók gyakoroltatását célozná. Vagyis a diákok rossz szokásokkal – olykor a tanácsok ellenére is – megnehezítik a saját dolgukat.

            A továbbiakban egy jó gyakorlatot szeretnék ismertetni. Tanítási gyakorlataim nagy részét a NyME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban töltöttem. Itt ismerkedtem meg a „Tanulásmódszertan” c. tantárggyal, melyet két évfolyamon vezettek be, 4. és 6. évfolyamon. Érdekes volt megfigyelni, hogy azoknak a diákoknak, akiknek volt ilyen tantárgyuk, kevesebbszer hiányzott a leckéjük és a felszerelésük is. Több órát is hospitáltam, hogy betekintést nyerjek a tárgy lényegébe. Első órán a tanárnő nem időben jött, így amíg megérkezett, nekem kellett lekötni a diákokat. Megragadtam a lehetőséget, hogy magam is megkérdezzem őket, hogy miről is szól a tárgy, ők hogyan látják azt, amit ezzel elsajátíthatnak. Egyáltalán nem azt a választ hallottam tőlük, amire számítottam, mindenesetre ez is szolgált tanulsággal. Saját bevallásuk szerint nem tetszett nekik különösebben ez a tárgy, feleslegesnek tartották az órarendjükben.

            Ezeken az órákon olyan dolgok kerültek szóba, mint egyáltalán minek tanulni, mi értelme az iskolába járásnak. Szóba kerültek még a tanulási szokások, a tanulás külső és belső feltételei, a tanulási motiváció, önálló tanulás tervezése, az otthoni tanulási szokások felülvizsgálata és tervezése, saját tanulási stílusuk azonosítása és ennek kihasználhatósága. Rendszeresen foglalkoztak továbbá szókincsfejlesztéssel, beszédműveléssel, ennek során légzéstechnikai, hangképzési, kiejtési, artikulációs gyakorlatokat végeztek. Memóriafejlesztő feladatokat is oldottak meg. Tanulási módszerekkel és stratégiákkal is foglalkoztak és különböző képességfejlesztő feladatokat is oldottak meg rendszeresen. Továbbá a tárgyon belül nagy hangsúlyt kapott a motiváció és az önértékelés fejlesztése is, minden félév végén értékelniük kellett saját bizonyítványukat, azt is belefoglalva, mi az, amin még tudnának javítani és hogyan. Mindig kaptak házi feladatot, melynek során az intézményben éppen kiállított műveket kellett tanulmányozniuk és azokról adott információkat összegyűjteni, amit csak akkor tudtak megoldani, ha megtekintették a kiállítást.

            Úgy vélem, jó, hogy foglalkoznak velük tanulásmódszertan tekintetében, mert amit ezzel tanulnak, azt digitális környezetben is sikerrel tudják majd alkalmazni a későbbiekben, hiszen a lényeg nem változik, csak a közeg. Összességében az mondható el erről a jó gyakorlatról, hogy akár minden iskolában bevezethetnék, hasznára válna a diákoknak.

Tanuláselméletek, konstruktivizmus

A tanulást a behaviorista elméletek úgy határozzák meg, mint a viselkedés viszonylag állandó megváltozása gyakorlás eredményeképpen. Négyféle tanulás különböztethető meg. A habituáció, amelyben adott élőlény elsajátítja figyelmen kívül hagyni az ismerős és következmények nélküli ingereket, a klasszikus kondicionálás, amelyben azt tanulja meg, hogy egy bizonyos ingert egy másik követ, az operáns kondicionálás, amelyben az élőlény megtanulja, hogy egy válasz egy bizonyos következményhez vezet, és a komplex tanulás, amely több mint asszociációk kialakítása.[1]

Kognitív nézőpontból a tanulás kulcsa az élőlény azon képességében rejlik, hogy a világ egyes vonatkozásait mentálisan reprezentálja, és aztán ezeken a mentális reprezentációkon hajt végre műveleteket, nem a valóságos világban. Komplex tanulás esetén a mentális reprezentációk nemcsak asszociációkat tartalmaznak, és a mentális műveletek egy stratégiává állhatnak össze. A kognitív tanuláselméletek közül az alaklélektan az, amelyik szerint a tanulás nem más, mint egybeszerveződés. A benyomások nem egyszerűen összeadódnak, hanem egésszé állnak össze. A közelség törvénye alapján az egymáshoz közel álló elemeket egy csoportba tartozónak észleljük. A zártság törvénye szerint a réseket tartalmazó ábrákat hajlamosak vagyunk kitölteni. A jó folytatás törvénye alapján azokat az elemeket, amelyek egy forma körvonalába esnek, hajlamosak vagyunk együvé csoportosítani. A hasonlóság törvénye alapján a hasonló tárgyakat hajlamosak vagyunk egy csoportba sorolni.[2]

A konstruktivista tanulás elmélete szerint a tanuló rendszer, specifikusan az emberi agy aktív a folyamatban, nem pusztán elszenvedi a külső hatásokat, hanem nagyon is kezdeményezően viszonyul az őt érő hatásokhoz, adaptívan részt vesz a folyamatokban, vagyis alkalmazkodás történik. A konstruktivista tanulás elmélete szerint az ember minden őt ért hatást értelmez, az értelmezés alapján formálja az agy a saját rendszerét. Ebből látható, hogy a tanulás alapja, meghatározó lényege az értelmező rendszer és a már birtokolt előzetes tudás. A konstruktivisták szerint a tanulás során átfogóbb tudásrendszereink válnak egyre részletesebbé, kidolgozottabbá, differenciáltabbá, ennek bizonyítása nem is bonyolult, hiszen csupán az alá és felé rendelt fogalmakra kell gondolni, azonnal látszik, hogy az előzőekkel az utóbbiak bonthatók tovább, tehát valóban igaz a tézis. Ez a tanulás során egy nagyon jól alkalmazható kognitív eljárás, mindannyian élünk vele, hiszen egyúttal kapcsolatokat is generálunk általa a fogalmak közt, amíg ezt fel tudjuk idézni, addig valóban tudásról van szó.[3]

A konnektív tanuláselmélet az internet elterjedésének köszönheti népszerűségét, új paradigmák ugyanis rendszerint akkor jelennek meg, amikor egy vagy több jelenség anomáliát okoz, vagyis az új jelenségek az előző elméletek segítségével már nem értelmezhetőek logikusan. Az informatikai eszközök, az internet és a hozzá kapcsolódó web 2.0-ás alkalmazások oktatási integrációja is ilyen anomáliának tekinthető, így aztán ennek értelmezésére is született elmélet. Már Pavlov és Thorndike is használt egy konnekcionizmus nevű fogalmat, annak leírására, hogy az emberi gondolkodási és megismerési folyamatra jellemző a kapcsolatelvűség, tehát a tanulás is kapcsolatteremtés két olyan dolog között, ami közt korábban nem volt kapcsolat.

Tanulás elmélet Behaviorista Kognitív Konstruktív Konnektív
Tanulás módja befogadó strukturáló, modellező alkotó asszociatív, szintetizáló
Befolyásoló tényezők visszacsatolás: jutalom, büntetés meglévő sémák elkötelezettség, belső motiváció kapcsolatok mélysége, erőssége
Memória szerepe ismétlés által bevésett ismeret kódolás, előhívás, tárolás előzetes tudás rekontextualizálása adaptív mintázatok
Átviteli technika inger – válasz tudás duplikálása strukturálás által coaching, mentorálás hálózatformálás
Tipikus tanulási helyzet feladatorientált tanulás érvelés, problémamegoldás nyitott kimenetelű feladatok, esszé fogalomtérképek, összegző tanulmányok
Átadó szerepe frontális ismeretátadás logikai kapcsolatok átadása mikrovilág létrehozása makrovilághoz való viszonyulás támogatása

8. ábra: A tanuláselméletek áttekintése (George Siemens nyomán)

 

Végigtekintve a táblázaton láthatjuk, hogy mindegyik tanulási elmélettel kapcsolatban megtalálható, mi játssza a főszerepet a tanulás folyamatában. Az elméletek vizsgálják a tanuló hozzáállását, a tanulást befolyásoló tényezőket, a memória szerepét és változásának módját, az átviteli technikát, a tanulás jellemző helyzetét, valamint az ismeretátadó szerepét.

Az elméletek között fejlődést feltételezhetünk, hiszen míg a behaviorista elmélet szerint a tanulás alanya passzív és inger – válasz helyzeteken át tanul, addig a kognitív tanuláselméletek szerint az agy által létrehozott mentális reprezentációkon hajtunk végre műveleteket, innen már csak egy lépés, hogy ne a műveletek elvégzésére, hanem az agy változásaira kerüljön a fókusz, tehát egy adaptív rendszerről van szó. A konnektív tanuláselméletet a megváltozott szociális-társadalmi környezet hívta életre, hiszen ez az első olyan elmélet, melyben a kapcsolatok játsszák a főszerepet és már nem csak a tudás elemei közti kapcsolatok, hanem az emberek közötti kapcsolatok is.

A tanulás úgy is leírható, mint egy olyan folyamat, mely során először készítünk egy mentális reprezentációt, amin aztán konstruáló jellegű műveleteket hajtunk végre, tehát a tanuló alany aktívan részt vesz a tanulási folyamatban. Ezzel párhuzamosan a meglévő – reprezentáció segítségével és az elvégzett műveletek által – beillesztésre kerül az új ismeret a már korábban létrejöttek rendszerébe, tovább építve az ismeretek hálózatát. Minél sikeresebbek és hatékonyabbak az előző folyamatok, annál alkalmazhatóbb lesz a megszerzett egyedi tudás, ami a viselkedés által nyilvánulhat meg mások számára.

A továbbiakban már csak a pedagógiai konstruktivizmussal foglalkozom. A konstruktivisták szerint a tanulás és tudás aktív belső konstrukciós folyamat, ill. ennek eredménye, kialakulásában a befogadónak éppolyan kulcsszerepe van, mint az átadónak.[4]

Ismeretelméleti alapelvei: az innátizmus, konstruálás elve, deduktivitás, szubjektivizmus és az adaptivitás elve. Operatív alapelvei aktivitás elve, differenciálás elve, deduktivitás elve és a kontextus elve. A konstruálás elve szerint a tanuló a maga sajátos módján és a maga sajátos kognitív feldolgozórendszere segítségével aktívan értelmezi az őt ért hatásokat. A külső ingerek, változatos szelekciós és integrációs folyamatok során, egyénenként eltérő hatásokat válthatnak ki. A belső kognitív struktúrák ily módon egy aktív konstrukciós folyamat eredményei. A tudás első megközelítésben mindig egyéni konstrukció. Ez részben azzal magyarázható, hogy a külső ingerek eltérő hatásokat válthatnak ki, ezen kívül számításba kell venni az előzetes tudás eltérőségét is. A deduktivitás elve szerint a tudás az egyén élete során nem egyszerűbb elemekből keletkezik, amelyek egyre általánosabb érvényűvé válnak, hanem inkább az általános elvek válnak egyre részletesebbé, differenciáltabbá. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a folyamat ellenkezője is hozzá tartozik a tanuláshoz, vagyis, amiről már az egyén rendelkezik részleteiben ismeretekkel, arról alkothat általános képet is összegezve a tudását. A szubjektivizmus elve szerint a tudás olyan interpretációk sokaságaként létezik a világban, amelyek nem kis részben egyéni jellegűek. Az aktivitás elve szerint az információt a befogadó tulajdonképpen maga is létrehozza (megkonstruálja) azt, amikor integrálja a saját kognitív rendszerébe. Talán a létrehozás inkább értelmezést jelent, mely valóban segíti a már meglévő ismeretekhez való hozzáadást. A deduktivitás elve alapján a tanulás természetes körülmények között sokkal inkább deduktív, mintsem induktív jellegű folyamat, valószínűleg az oktatás is sokkal hatékonyabb lenne, ha ezt a rendszert követné. A hagyományos oktatási rendszerek a tudást apróbb elemekre bontják, és egymás után adagolják, sokszor oly módon, hogy egy oktatási folyamategység végén kerül sor az általánosabb elvek megfogalmazására, a konstruktivisták szerint pont a fordított sorrend az ideális: először az elmélet legfontosabb fogalmait és koncepcióit kell elérhetővé és megérthetővé tenni a tanuló számára (elsősorban úgy, hogy ütköztetjük a már meglévő ismeretekkel), és ezekből már szinte automatikusan következnek a részletek.

Összefoglalva a konstruktivizmus szerint az emberi elme a valóság modelljeit építi fel magában, s ezek alapján értékel és cselekszik. Az emberi agy főképpen tudásterület-specifikusan szerveződő információ-feldolgozó apparátusok segítségével működik. Az ember a környezet értékelésére és a cselekvés irányítására alkalmas elméletekkel rendelkezik. A fejlődés nem más, mint a tudatban működő konstrukciók, „világmodellek” folyamatos változása, jelentősebb átalakulása, bővülése, gazdagodása, vagyis „konceptuális váltások” sorozata.[5]


[1] Atkinson, Hilgard: Pszichológia. Budapest: Osiris, 2005. 257-258. p.

[2] Atkinson, Hilgard: Pszichológia. Budapest: Osiris, 2005. 257-258. p.

[3] Nahalka István: Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben?: Konstruktivizmus és pedagógia Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002. 133-143. p.

[4] Nahalka István: A tanulás. Tanulmány. Megjelent Falus István (szerk.): Didaktika (Elméleti alapok a tanítás tanulásához) c. könyvében, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2002; ISBN 963-19-2388-6;. 117.-158. o.

[5] Falus Iván: Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. p. 120-121.

Bölcsesség hierarchiája

Az adattól az innovációig

A következő fogalmak tisztázását azért tartom fontosnak, mert szinte minden tudományterület másképp határozza meg ezeket.

Az adatok

Az információs rendszer legalapvetőbb elemei az adatok. Olyan szimbólumok, amelyek tárgyak, események és környezetük tulajdonságait reprezentálják. Megfigyelés és vagy tapasztalat útján jönnek létre. Úgy használhatóak fel, ha releváns formába kerülnek, vagyis kapnak olyan kontextust, melyben értelmezhetőek. Önmagukban ugyanis nem rendelkezhetnek jelentéssel. Az adatok faktografikusak és visszakereshetőek megfelelő rögzítés esetén. Azonosításra használhatóak.

Az információk

Az információkat leírásokban találhatjuk meg, és a „ki”, a „mi”, a „mikor” és „mennyi” kérdésekre adnak válaszokat. Nóvum, újdonság, hírérték. Úgyis definiálható, mint értelmezett adat. Az információkat információs rendszerek hozzák létre, dolgozzák fel, tárolják, keresik vissza. Az információkat adatokból nyerjük következtetés, értelmezés útján. Továbbá az információ úgyis megadható, mint egymással kapcsolatban álló adatok, melyeket egymás viszonyában értelmezünk.

A tudás

Az egyének tudatában feldolgozott információk, és megokolt személyes meggyőződések, amelyek növelik annak képességét, hogy hatékonyan cselekedjünk. Az adat és az információ, szükséges a létrejöttéhez, de nem elégséges. Elengedhetetlen az emberi tényező. A tudás tartalmaz megértést és képességeket is.

Verifikáció alapján az ismeretek lehetnek: igazoltak vagy hipotetikusak. Valóságelemek tekintetében szükségszerűen az alábbi kategóriákba sorolódnak be az ismeretek. Exteriorizáció az, ahogy az egyén tudása mások számára érzékelhetővé válik, ennek szintjei. Funkció szerint egy tevékenység lehet kognitív vagy operatív. Kognitív pl. a gondolkodás és a tanulás. Az operatív funkciójú tevékenységek vagy változtató, vagy létrehozó jellegűek. A tevékenység jellegű tudás vizsgálható szerkezete szerint is, lehet művelet, probléma és feladat. A műveleti tevékenységek által fejlesztjük készségünket adott területen, a feladatok segítségével juthatunk hozzá a jártasságokhoz. Gyakorlottság szempontjából a tevékenységeket először kívülről kapott algoritmusokkal tudjuk elvégezni, melyek belsővé válnak bizonyos mennyiségű gyakorlás által. Összességében az állapítható meg, hogy az explicit tudás a tacit tudás segítségével újraszervezhető és továbbfejleszthető a korábbi tudás.

Tudásunk információtartalma lehet nagyon hasonló másokéval, azonos azonban gyakorlatilag soha, hiszen az adatok értelmezésének módja, a hozzákapcsolás módja és a már meglévő ismeretek azonosságának esélye nagyon csekély.

A bölcsesség

Olyan felhalmozott tudás összességét, amely lehetővé teszi, hogy megértsük, hogyan alkalmazzunk valamely területről származó fogalmakat új szituációkban, vagy új problémák megoldására. Annak képessége, hogy kritikusan és gyakorlatiasan viselkedjünk adott szituációban. A bölcsességhez is szükségesek adatok, információk, tudások – explicit és tacit egyaránt, és annál bölcsebbek lehetünk, minél ügyesebben, sikeresebben vagyunk képesek az explicit és tacit tudásunk kombinálására.

Adattól az innovációig

Megfigyelés / tapasztalat = adat.

Adat+ adat = információ.

Adat + kontextus = információ.

A információ + B információ + ∞= tudás.

Előzetes tudás (egyedi) + új információ = „új tudás” (egyedi).

Tudás = információtartalom + információk kapcsolata.

A kapcsolatok újra rendezhetőek ∞ -> új tudás.

Koltay Tibor: A bölcsesség hierarchiája: az adat-, információ-, tudás, bölcsességhierarchia reprezentációi. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás <http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4954&issue_id=496&gt; [Letöltve: 2013.01.03.]